Szigorúan a tudomány nevében, a brit Northumbriai Egyetem pszichológusai arra kértek 39 egyetemista lányt, hogy táncoljanak az egyik Robbie Williams-szám dobszólójára. Arra voltak kíváncsiak, hogy a táncot szemlélők mely mozdulatokat érzik szexuálisan kívánatosnak.

A tánc közben mozgáskövető technológia segítségével digitalizálták a mozdulataikat, majd a testmozgást ráillesztették egy virtuális avatarra. Az avatar használata révén biztosították, hogy a kísérlet megfigyelő alanyai valóban a mozdulatok alapján ítélkezzenek a látvány izgató voltáról, és ne a személy egyéb testi jellegzetességeire figyeljenek.

A kutatók úgy találták, hogy a nők táncmozdulatainak szexisége főként altestük (csípőjük és combjaik), illetve karjaik mozgásától függ. Ez némileg különbözik ugyanennek a kutatócsoportnak a korábbi, férfi táncmozdulatokra vonatkozó eredményitől. Akkor úgy találták, hogy a férfiak mozdulataiban inkább a felső test dönti el, hogy mennyire lesz a produktum izgató.

A tánc szinte univerzális viselkedése az embernek, kisebb-nagyobb mértékben mindannyian táncolunk, még ha észre sem vesszük, vagy a mozgást nem is azonosítjuk táncként. A tánc evolúciós okát azonban homály fedi. Nehéz megérteni, hogy a tánc hogyan segíthette elődeink túlélését, viszont energiát és időt kell rászánni. A legtöbb kultúrában azonban a tánc összefügg az udvarlási szokásokkal. Így az egyik elmélet szerint a funkciója az volt, hogy a reménybeli partnerek általa mutatták be egymásnak testi képességeiket.

A kutatócsoport szándékai szerint, ha megértjük, hogy a címzett milyen jellegzetességek alapján ítéli meg a tánc minőségét, az közelebb vihet minket a szelekciós funkciója megértéséhez is. A kísérlet alanyai (a táncot szexiség szerint pontozó önkéntesek) általában magasabb pontokat adtak azoknak a mozdulatoknak, amelyek szélesebb csípőkörzéseket tartalmaztak, és ahol a lábak aszimmetrikusan (vagyis egymástól függetlenül) mozogtak. Emellett a közepesen csapongó karmozdulatokat szerették a legjobban.

E mozdulatok valószínűleg a táncos egészségi állapotáról és termékenységéről tudósítják a befogadót. A csípőmozdulatok a gyermekszülésre való alkalmasságról árulkodnak, a végtagmozdulatok pedig a mozgásirányítás kifinomultságáról.

A táncstílusra ugyanakkor nagy hatást gyakorol a kultúra, így kérdéses, hogy ezek az eredmények mennyire általánosíthatók. Emellett úgy találták, hogy egészen különböző mozgáskombinációk végeredményben hasonló szexiségpontszámot eredményezhetnek, így nem feltétlenül célravezető taktika, ha mindenki ugyanazokat a mozdulatokat kezdi gépiesen utánozni.

Forrás:https://index.hu/