Mire vágyik a nő, mi teszi boldoggá? Sok-sok új és tökéletes szabású ruha, és minden, amit ez jelent, vagy a szerelem? A kissé demagóg kérdésre a Vígszínház új előadásának főhőse, Denise az előadás végére megtanul helyes választ adni. A történet szinte közhelyes egyszerűségét igazi színházi élménnyé alakítja a társulat, és persze a produkció provokatív zenéje és látványvilága.

Ül a mit sem sejtő néző a teátrum nézőterén és a kezdésre vár. A „mit sem sejtő” jelző persze talán nem vonatkozik a publikum egészére, hiszen az előadás műfaji meghatározása, a radikális musical, már enged némi előzetes képet alkotni a hamarosan kezdődő produkcióról. A színpadon aztán két furcsa figura jelenik meg, desinger ruhákba bújtatott szinte nemtelen stylistok, akik egy társasági lap rettegett divatszakértői. Moinor és Renée Guibal (Lajos András és Csőre Gábor) kritikát mondanak egy-egy néző toalattjéről, a keresztre feszítés közben pedig már az egész publikum sejti, hiába írta a darab alapanyagát a távoli XIX. században Emile Zola ( Hölgyek öröme), az A nő vágya bizony ma és nekünk szól.

Abban a világban játszódik, ahol a pénz és a hatalom könyörtelen törvényei a mindenhatóak, a szabados szerelem, az állandó intrikák és a nőket megbolondító divattéboly ( Kútvölgyi Erzsébet káprázatos a vásárlási mániás szenvedélybeteg asszony szerepében) irányítja a mindennapokat. Ennek a világnak a szubsztanciája a Nő vágya nevű párizsi nagyáruház, ahol a főszereplő, a vidékről érkezett eladólány próbál boldogulni (Bata Éva, a Vígszínház tavaly végzett új tagja játsza).
Új tartalom a musical formához

Milos Orson Stedron, Lucie Malkova és Jan Tosovsky A nő vágya című darabja szórakoztató módon kíván szakítani a musical kiüresedőben lévő kliséivel - mondta el a darab Csehországból érkezett rendezője, Lucie Malkova egyebek mellett arról, hogyan került az előadás műfaji meghatározásában a radikális jelző.
"A radikális szó a mi hozzáállásunkat jelöli a musicalhez, mint műfajhoz. Korunkban a musical használati cikké vált, ami azt jelenti, hogy egyszerű, olcsó történeteket visznek színpadra fülbemászó dallamokkal. Mi ezzel szemben visszatérünk a műfaj gyökereihez Brecht és Weill szellemében: társadalmi kérdések vannak jelen a színpadon, persze a táncon és a zenén keresztül, szórakoztató formában."

A drámai archetípusok - a főgonosz (Hegedűs D. Géza néha bizony vérfagyasztó), a szerelmesek - természetesen ebben a darabban is jelen vannak, de nagy adag iróniával, így nehéz azonosulni bármelyik figurával is.

Amikor a zene is irónia
Radikális a musical zenéje is. A muzsika legegyszerűbben úgy határozható meg, hogy eklektikus. A legkülönfélébb népszerű zenei stílusokat idézi meg a gospeltől a tangón és a szvingen át a bluesig és ebben a zenei kavalkádban minden énekszámnak sikerül magát idézőjelbe helyeznie és új tartalommal megtöltenie.

A Pesti Színházban játszott előadás szerepeit Hegyi Barbara, Bata Éva, Kovács Patrícia, Kovács Martina, Hegedűs D. Géza, Sarádi Zsolt, Kútvölgyi Erzsébet, Fesztbaum Béla, Lajos András, Csőre Gábor, Hullan Zsuzsa, Viszt Attila és Ruzsik Kata alakítják. A darab zeneszerzője Milos Orson Stedron, a díszletet Iva Nemcova, a jelmezeket Petra Vlachynska és Barbara Wojtkowiak tervezte, a koreográfus Duda Éva volt.

Forrás:tánchírek.hu